Fogadjátok szeretettel Shiv Charan Singh júniusi üzenetét a Mul Mantra hetedik állomásáról.

Meditáljunk a Nirvairen.

A Nirvairt úgy fordíthatjuk, hogy bosszú nélküli, megtorlás nélküli, ellenségeskedéstől mentes. A Nirbhau után következik, és azt mutatja, hogy el kell érnünk a félelemmentes állapotot ahhoz, hogy el tudjuk engedni a múltat.

A Nirvair, az ellenségnélküli, maga után vonja azt, hogy tisztában vagyunk a múltunkkal. Nincs már olyan lezáratlan történet, amit magunkkal cipelünk. Nincsenek mankók, nincsenek mentegetőzések, nincsen hibáztatás vagy megszégyenítés;nincs bűntudat.

A Nirvair egy olyan minőség, amit az istennel, az isteni mivolttal van összefüggésben. Isteniként azt jelenti, hogy ez egy a Transzcendens Istentől kapott minőség, de egyben egy olyan minőség, amely a létünk belsejéből szabadítható fel. A szunnyadó isteni természetünk.

Ellenség nélküli azt jelenti, hogy nem vagy az ellen, aki ellened van. Ezért nem volna helyénvaló azt állítani, hogy az Isten megtámad, vagy bosszút áll valakin, még azokon sem, akik ateisták, vagy valamilyen módon megkérdőjelezik vagy tagadják az istenit.

A bennünk lévő isteni nem érez gyűlöletet azokkal szemben sem, akik elutasítják a mi hitbéli választásainkat, vagy azt a módot, ahogy a hitünket kifejezzük. Ellenség az, aki képes fenyegetni minket. De ha kifejlesztjük magunkban a Nirbhau-t, akkor nincsen ott az ártalomtól való félelem. A Nirbhau állapot kegyelmének és lélegzetének köszönhetően lehetségessé válik az, hogy felszabaduljunk a védekező előítéletektől, az ítélkező megbélyegzésektől, ezért képesek válunk arra, hogy azon túl, hogy megbocsájtunk, hanem már előre megbocsájtunk; ez a Nirvair. Készek vagyunk arra, hogy figyelmen kívül hagyjunk mások bármilyen hiányosságát vagy hibáját, még mielőtt ők ezt észrevennék. Készen állunk arra, hogy felnyissuk azokat a feljegyzéseket/file-okat/fiókokat, amelyeket a tudatalattink másokról tárol. Készen állunk arra, hogy ne azokat nézzük, hanem lássunk át rajtuk. Ily módon nem tud felhalmozódni az a keserűség, ami megkeményíti a szívünket, ahogy öregedünk. A megtorlás, a gyűlölet az elmének az a megtévesztése, amely során elveszítjük az élet valódi céljait és a valódi kincseit. (SGGS 1220 o.)

Csak a Nirvair képes megmutatni a megbocsájtás eredendő és örök lényegét, amelyre minden tudat áhítozik.Az élet összes igazságtalanságával könnyű belecsúszni az igazoló megtorlásba. Nem könnyű meghúzni a vonalat az igazságosság és a bosszú között. Nagyon sok mítosz, legenda és népszerű film alapul a megbosszulás történetén. A hős visszavág, de az igazságos.

Az ellenséget keresni mindig arról szól, hogy gyanús tekintettel nézünk. Mindig azt nézzük, hogy kit hibáztathatunk, kit szégyeníthetünk meg, kit büntethetünk meg (beleértve saját magunkat is).

Ez táplálja a mindig-éhes, mindig-aktív elme, égető tüzét (a kapzsiságot). Amíg az élet felszínén tartózkodik, addig az elme még nem talált rá a halhatatlan nektár végtelen forrására. Ezért törekszik egy vég-nélküli bosszúálló kompenzációra mindazokért a feltételezett sérelmekért, amelyeknek látszólag az áldozata. Az a fájdalom, amelyet igazságtalanul éltünk meg, vagy amelynek a szemtanúi voltunk, vagy épp csak hallottunk róla, természetes módon vezet arra, hogy foglalkozzunk azzal ami az egyensúlytalanságot, a diszharmóniát okozza. A Nirbhau állapotában nem félünk szembenézni és harcolni, ha muszáj. De minden irányú bevonódás szabadon történik, és könnyedén felszabadul az első lehetséges alkalommal; nincs visszatartás.

A karma törvénye – az akció és a reakció, az ok és okozat, a mag elvetése és a termés learatása– arra szolgál, hogy kiegyensúlyozza a dolgokat. Ezt nevezhetjük a természetes igazságosságnak. Nem szabad összetéveszteni a bosszúval, megtorlással. Azoknak a következményeknek, amelyek visszatérnek hozzánk a tetteink, a szavaink vagy a gondolataink hatására, nincs semmiféle közük a haragvó vagy bosszúálló Istenhez. Ez inkább a szerves része a gyakorlati életnek és egy természeti törvény, amely a tanulásunkat szolgálja. De csak akkor, amikor szabadok vagyunk a saját ragaszkodásainktól, a dolgok elkerülésétől, vagy a fájdalom és élvezet más reakcióitól. Amikor azt érezzük, hogy ezek kiegyenlítettek, akkor nem rohanunk az egyiktől, aki mintha ellenség lenne, a másikig, aki mintha barát lenne. Ekkor képesek vagyunk belépni a Nirvair állapotába és látjuk a cselekedetek és következmények viszonyát a múltban, a jelenben és a jövőben (1357 o.)

Gyűlölködés nélkül a szem tiszta és világos. Képesek vagyunk úgy látni a világot, ahogy az Isten látja. Ápoljuk, védjük és tiszteljük a teremtést. Istent látjuk mindenben. Az összes teremtményben Isten Testét látjuk. Guru Arjun így szól az Istenhez: „nincs benned gyűlölet vagy bosszú, a szentjeid makulátlanok és tiszták” (108. o.)

Önmagunk felszabadítása a befejezetlen történeteink alól egy tisztulási folyamat. Guru Ramdas leírja a Nirvair állapotának következményeit azokra nézve akik elviselik az ellenségeskedéseket: „ Az Igaz Guru, az együttérző Adakozó; mindig könyörületes. Az Igaz Guru Nirvair legbelül, (és így) mindenhol látja az Egy Istent/Bramant. Annak, aki a gyűlöletet a Nirvair-re irányítja, sohasem adatik meg a belső elégedettsége. Az Igaz Guru mindenkinek jót kíván; hogy is történhetne meg, hogy valami rossz történjen meg (az Igaz Guruval)? Ki mint érez az Igaz Guru iránt, aszerint kapja meg a gyümölcsét (jutalmát), Ó Nanak, a Teremtő, mindenek tudója, aki elől semmit sem lehet elrejteni.” (302. o)

Ellenségeskedést érezni azzal szemben, akiben nincs ellenségeskedés, kitesz az önpusztítás dharmájának (olyan ez, mintha a saját házunkat gyújtanánk magunkra) – ez a természetes igazságosság. Ezt a pontot erőteljesen kihangsúlyozza a Guru (306, 317, 869, 1099, 1145, 1205, 1217, 1415 o.). A Guru tisztasága elvezet ahhoz, hogy a Guru tükörré váljon és visszatükrözze a másik projekcióját. Például, a rágalmazás egy olyan személy irányába, aki a Nirvairt gyakorolja, vissza fog csapni a rágalmazó saját arcába. A gyűlölködés vakká tesz. És vakon lemaradhatunk néhány kiváló lehetőségről és jelentős, akár életet megváltoztató pillanatról és találkozásról. Vakká válhatunk az életünkben jelen lévő Gurura. Vakká válhatunk arra, hogy minden mögött Isten fénye és keze húzódik meg.

Ha úgy tekintünk a világra, ahogy a Guru, a Nirvair tekintetén át, akkor az elvezet bennünket a Guru udvarába/birodalmába (314 o.), a Naam birodalmába, ahol a fény felszámolja minden kétség árnyékát (596 o.)

A Nirvair lehetővé teszi, hogy meglásd a nem-látottat. A Gurbaniban a Nirvair minőségét gyakran említik a Nirankarral, a Formátlan Eggyel való összefüggésben. A régi történeteink formák az elménkben. Ahhoz, hogy megszabadulj a múlttól, átláthatóvá és ezért a Formátlan birodalmára nyíló ablakká kell válnod. A Formátlanon való meditálás felszabadít a formák köteléke alól. (292 o.). Ez az átláthatóság azt jelenti egyrészt, hogy az Isteni (Har) ismerős, közel és kéznél van, másrészt, a Formátlan láthatatlan marad. Ezért a szemlélődés, az elmélkedés (reflexió) és a meditáció, amely kalibrálja a Guru bölcsességét, egyenes út az Igazság közvetlen érzékeléséhez. (720 o.). A Nirvair nem egy ideiglenes állapot. Ez az Isteni minősége korszakokon át. Ahhoz, hogy igaz legyen az életünkben, folyamatosságra van szüksége. Ez az, ami egyengeti az utat az időtlen állapotba (Akaal Moort) való Bejárathoz, és a lélekvándorlás (reinkarnáció) ciklusa alól való felszabaduláshoz. Az elmének a tiszta Nirvair állapota teszi lehetővé azt, hogy meglássuk mindenben az Istent, hogy minden az Én (self, Aap). Lehetővé teszi, hogy ellazuljunk a szívünkben és megtapasztaljuk a lélek (az Isten) belső jelenlétét. A Valódi Identitás (Naam) tudatosságát (931 o., 1415 o.).

Nirvairnek lenni azt jelenti, hogy nem befolyásol a rágalmazás és a dicséret (1421 o.). Látni az isteni fény játékát és ebben a fényben minden dolgot egyenlőnek látni. Amikor egy nagyszerű lélek, az Igaz Guru látja a lelkünket, ahelyett, hogy a tévedéseinket és hibáinkat látná, az egy esély arra, hogy a karmikus mintáink kitisztuljanak a szervezetünkből. (960 o.). Ha ily módon látnak, ez azt jelenti, hogy megbocsájtanak. Így látni azt jelenteni, hogy megbocsájtani másoknak. (1141 o.).

Ez az, amit minden lélek valójában keres. Hogy valóban lássák és elfogadják minden korlátozáson és hibán túl. Hogy megerősítsenek a saját lényegünkben, hogy még igazabban álljunk ki abban, akik valójában vagyunk.

Néhány alkalommal, a Guru a Nirvair Isteni minőségét az étel szükségletének hiányával társítja (98, 287, 855, 1082 o.). Miképp az étel a világban inkább táplálja az ego-elmét mint a testet. Amikor nincsenek ott a fenntartandó múltbéli történetek, akkor az étel szükséglete is magától hátrébb szorul. A Nirvair elpusztítja a korlátokat és ablakká válik a végtelenre – az Akaal Moortra.

A halhatatlan énünk nem a világi ételen él. A jövő hónapban az Akaal Moort-tal folytatjuk.

Guru Har Rai a 7-ik Guru. A Mul Mantrában, Guru Nanaknak az Isteniről szóló leírásában, ami egyben egyben a megszabadulás térképe, a Nirvair a 7-ik fázist képviseli. A Nirvairrel Guru Nanak kinyilatkoztatta azokat a minőségeket, amelyeket a 7-ik élő guru fog megtestesíteni.

Guru Har Rai

Guru Har Rai sokféle módon nyilvánította meg a Nirvairt. Például az, hogy nincsenek ellenségek, sugallja a barátság, a törődés, a védelem hozzáállását a világhoz, Isten teremtményéhez. Guru Har Rai ezt a természet növényei és állatai iránt azzal mutatta ki, hogy inkább állatkertet hozott létre mintsem levadássza őket. Ez a törődő hozzáállás vezetett el ahhoz, hogy a Guru elkezdte kutatni a növények gyógyító képességeit és elkezdett ritka és fontos növényeket termeszteni. A korábban leírt megbocsájtás a természetes perspektívája annak, ami segít fenntartani a Nirair állapotát. Ha a szikhek szenvedéseit, konfliktusait és támadásait tekintjük, akkor mondhatnánk azt, hogy a Gurunak megvolt minden oka arra, hogy elégtételt vegyen egy csapással. De nemcsak, hogy a megbocsájtást választotta, hanem kiterjesztette az áldásait is az agresszorra. Guru Har Rai felajánlott a gyógyszereit a császár fiának meggyógyítására, annak ellenére, hogy egy olyan családból származott, akik üldözték a szikheket. Később, amikor a fiúból herceg lett, a Guru védelmet nyújtott neki a későbbi uralkodóval szemben, aki elkezdte megmutatni zsarnoki természetét.

Az ellenséges hozzáállás magával hordozza azt a hajlamot, hogy beleragadjon az állandó vitába, ami mindig azt próbálja bebizonyítani, hogy kinek van igaza és ki téved. Guru Har Rai leírta azt, hogy ennek az lehet a vége, hogy valaki kígyóként szülessen újra. Sok sziszegéssel, azzal a hajlammal, hogy másokba harapjon, méreggel a fogak között, akinek többet van kint a nyelve, mint bent. A Guru felfogása ebben a tekintetben abban nyilvánult meg, ahogy azon dolgozott Szikh Dharma közvetítőinek (masand) az életminőségén és a rájuk vonatkozó előírásokon javítson. Sokféle példával adott irányt a szikheknek abban, hogy miképp kezeljék a támadásokat. A kéz leszakíthatja a virágot, de attól a kézben lévő virág még illatozni fog. A fejsze kivághatja a szantálfát, de a szantálfa meg fogja illatosítani a fejszét. A megértésnek ugyanebben a vonalában fejtette ki Guru Har Rai, hogy a Gurbani illatából részesülhet az olvasó még akkor is, ha nem ismeri az értelmét. Az, hogy megvalósítsd Guru Har Rai tudatosságát, nem azt jelenti, hogy ne lásd az akadályt (az ellenséget) hanem hogy láss át az akadályon.

Ráadás:

A kapcsolat a Nirvair és a megbocsájtás között (1141 o.)

Több nyilvánvaló okból megvan az a hajlam, hogy elkövessünk számtalan hibát, gondolattal, szóval, vagy cselekedettel. Erre való reakcióként további hajlamunk támad arra, hogy bűntudatot, szégyent érezzünk. Ezt követik ezután a kifogások vagy a büntetések, amelyek aztán kitermelik az áldozat mentalitását. Az egész történetet azzal koronázzuk meg, hogy az áldozatok bosszúért sírnak.

Mélyen legbelül keressük a megváltást ebből a csapda sorozatból, és a tájékozott intuíciónk azt sugallja, hogy a megbocsájtásban rejlik a kulcs. A megbocsájtás egy olyan személytől, aki maga is hordozza a haragot és a gyűlöletet, nem vehető komolyan és nem is tekinthető tartósnak. Ezért ismerd meg, keresd és műveld ki a megbocsájtás isteni minőségét, ami végtelenül mély és örök.

Leírhatjuk úgy és esedezhetünk a bocsánatért úgy, mintha ez egy látszólag külső (Transzcendens) Istentől érkezne, és ezt az igényt nem kell elutasítani vagy megtagadni. De ugyanakkor ez egy mindannyiunkban benne lévő minőség is. És ez akkor ébred fel, azzal egy időben, ahogy elkezdjük aktiválni a Nirvair isteni minőségét. Amikor kitisztítjuk a látásunkat és úgy tekintünk a világra, ahogy az Isten, úgy a szemünk Isten szemévé válik. Ezért mondják azt, hogy egy nagy szellemi lény tekintete abban fog szolgálni, hogy megtisztítsa a karmáinkat. Egy ilyen lény szeme nem lesz mással telve, csupán kedvességgel és megbocsájtással. A saját életünkben, minden egyes lépést azért teszünk meg, hogy megtisztítsuk a látásunkat és önmagunk és mások érzékelése azt fogja szolgálni, hogy lecsökkentse az ellenségeskedést, a háborút ezen a földön.

Tekintsen a szemünk kedvességgel a teremtményekre

Egy belső mosoly szabadítson fel a múlt terhei alól

A körülöttünk lévők érezzék magukat biztonságban és védelemben

A megértéssel, amely átsugárzik a tekintetünkön

Szüntessük meg a gyűlölködés tüzének táplálását

A lelkünk találja meg az Igazság fényét, amit valójában keresünk

Hogy a Törődés melege szétáradhasson a környezetünkbe

SCS

Szeretettel várlak júliusi óráimon és a 10 Test, 11 Guru, 12 Hónap workshopon, melyen a 7-es szám, az Aura, Guru Har Rai összefüggéseit vizsgáljuk meg elméletben és gyakorlatban, kundalíni jóga kriyákat és meditációkat végezve az auránk megerősítésére.