Ahogy azt a Siri Guru Granth Sahib alapján megértettük.
/Shiv Charan Singh verse Navraj Singh fordításában/
A dualitás világába születtünk,
Melyet a Nap és a Hold két pályája világít be
Egyszerű jelei a Nagy Fénynek,
Amelyben, a Bronz/Réz kor óta
Az együttérzés dharmája ketté van vágva,
És az igazság fele el van rejtve
Egy világ kezdettel és véggel
A kicsik és nagyok, az ők és a mi világa
A másság világa,
Melyben a férfiak és nők a különbségeikkel vannak elfoglalva,
Ahogy Shiva (a szellem) és Shakti (az anyag) táncolva játszanak.
2 anyánk van és 2 apánk
1 a Földről és 1 az Égből.
A Föld és az Ég úgy működnek, mint köszörűkövek,
Ahol a cselekedeteink és a reakcióink hajtják a malmot,
Ahol a nappal és az éjszaka táplál
Két csatornával jobb és baloldalt, amit a légzésre kaptunk
A folyamatosan változó világot a 2 szemünk szűrőjén át érzékeljük,
Egyelőre még elsötétítve a remény és szorongás redőnyével.
Bennünk, ahogy körülöttünk is látszólag ellentétes erők dolgoznak
Érvekben és megosztásban
Ott van a dualitás szakadéka,
Ahol a megalkuvás rohadt nyomora kialakul
És ahol az életerő elfolyik, elhasználódik a semmiért
Itt van az ösztön a születésre (életre) és a halálra
A ragaszkodás csábítása és a vágy a lemondásra
Hogy belevonjuk magunkat teljesen az életbe
Vagy, hogy feladjuk a világot mindörökre
A betegség és gyógyszer erői
Az alvásigény és a hívás az ébredésre
A bűn és erény magja és impulzusa
Hajlam az úgynevezett jó és rossz dolgokra
Az érdemek és érdemtelenségek valótlan állításai
A kegyetlenség és a kedvesség cselekedetei
A tiszteletteljes üdvözlésben és a durva elutasításban
Melyek végül kioltják egymást
A Zéró egyensúlyában
Visszatérítve minket a szív próbakövéhez
Az öröm és fájdalom tapasztalása,
Mint 2 ruha, mit viselünk
A 10-ik Kapu őrzőinek jelmeze.
Az öröm és bánat, kényeztető tudatlanságában
A szerencse és balszerencse ingája alá rendelve
Melyet Mennyként és Pokolként írunk le
A megbocsájtás és büntetés birodalmaként,
Amely az újjászületés hurkában tart.
A jövés és menés yo-yo mozgásában
Két világ között most és ezután
Pattogva az alacsonyabb és magasabb világok között
Olyan világokban, melyben nincs semmiféle különleges értéke vagy értékelése
Az igazi hívőnek
A büszke törekvés a tiszteletért
Ami csak a gyalázatot táplálja
És a dicséret és elmarasztalás (megszégyenítés) szokását
Ami a téves értelmezésen és félreértésen alapul
Ami csak távol tart a tiszta formanélküli állapottól
Két lapáttal dolgozunk keményen
Felásva a földeket és felszítva a harag és a vágy tüzét
Mindkettőt a szegénység és a gazdagság határolja
A kétszínű gondolkodás birodalmában
Ezek a határkövek azért állnak, hogy leomoljanak
A megnyilvánult világ ezeknek a játéka
Míg kezdetben és a végén csak a formátlan 1 van
A finom és a durva, a látható és a láthatatlan között kifeszítve élünk
Néhányan az ostobát, néhányan a bölcset játsszák
Mindkettő ott szunnyad mindannyiunkban
És az eredmény a homlokunkra van írva
Az élet fája nektárt és mérget ad
Keserű és édes, semmi sem az, aminek látszik
Két madár ül ott, egyelőre még külön ágon
Az egyik a szent szót zengeti
A másik úgy kiabál, mint a piacon
A tónál, mely vizet ad a varjúnak és a hattyúnak
Megtalálható a sár és a lótuszvirág egyaránt
Ugyanaz a fény ragyog a tisztára és a tisztátalanra
2 utazó van, a lélek és az ego
Mindkettő különböző irányba tart
Amelyik az állandóra, a változatlanra összpontosít, a Guru felé fordul
A másik, a folyton változóval, ingadozóval elfoglalt
A hamis tükröződésre figyel
Az elme és a maya üres medencéjében
Habár testvérek ők, ki az aki felismeri, hogy képesek ugyanabban az otthonban élni
A misztikus Szeretet ösvényén – a Gurmukhban
Ez a szeretet kitölti a szakadékot és a hívő átúszik a maya hipnózisán,
Amit összetévesztünk a szeretettel – a Manmukh
Egy illúzió, ami elrejti a mocsarat, amelybe újra és újra beleesünk
Karma és dharma két különböző út
Bár két kezünk és két lábunk van
Néha a valóság közelébe maradunk, néha a valóságtól távol
Hogyan tudjuk helyesen alakítani a dolgainkat
Ismerjük-e a haza vezető utat
Az ösvény keskenyebb, mint a kétélű kard éle
A szemlélődés (dhiaan) és a meditáció (simran)
Két fülbevalóját viselve
A test-lélek húros hangszerét pengetve
Kifeszítve a Szeretet és a Félelem szakadéka közé (az 1-é)
Az Igazság és az Elégedettség cintányérját ütve
Ahol Shakti szolgálja Bhaktit
A Harcos-Szent megszületik
Mindkét világ felső ura
Ő a Sargun – immanensként megnyilvánulva
És a Nirgun – nem megnyilvánult – minden téren és időn túli
A meg nem nyilvánult Isteni Önvaló a dualitáson túl
Jelen van a beszédben és a csendben
Ő az 1-etlen, aki beszél, mi csupán hallgatók vagyunk
A fénye oly ragyogó és mindenre kiterjedő
Hogy a nap fénye és az éjszaka árnyéka eltűnik
Az odaadásban és az abszolút emlékezetében
A hívő a szenteket és az Egyet szolgálja
Ismeri azt, ami elrejtett és ugyanazt látja a feltártban
Állva vagy ülve, a Dharma vezeti az utat
Egyensúlyozva a ragaszkodás és a nem-ragaszkodás között
Meghal és az is marad, míg él
A hal visszatér az Óceánba
Látja a változatlant egyetlen szemmel
Elérve a transzcendens állapotot
A tanítvány és mester egy és ugyanazzá válik
Mint a házasságban, az Én és a Te, a 2 test 1 fénnyé válik
Az erő, hogy életet adj vagy elvedd
A teremtés és pusztítás végső hatalma
A formanélküli Egyben van.
Nem a mi kezünkben, még akkor is, ha úgy tűnik
Mindkét világ a most és a rákövetkező
A valóságban a teljes egész része
Visszatér az Egy eredeti felszívásába
A másságnak minden értelemben véve vége
…..
Nem adok hitelt ezeknek a szavaknak
Lehet, hogy egyszerűen csak a tanításokat tükrözik
Felelősséget vállalok minden félreértésért
A szeretetem végtelensége fedezze minden hiányosságomat
SCS